Falutörténelem

>Hernádkak történelme
Galéria

>2006 augusztus
>2007 január
>2007 március
>2007 április
>Fotók a II. Pöltenberg-napokról, 2007. július 21.
>2007 augusztus
>Fotók a játszóházból, 2007. augusztus 25.
>A játszótér átadása, 2007. augusztus 25.
>Az V. Dalostalálkozó, 2007. augusztus 25.
>Az iskola ünnepélyes átadása
2007. augusztus 25.
>Atlétika verseny, 2007. szeptember 20.
>DÖK-nap, 2007. szeptember 27.
>Tantestületi kirándulás, 2007. szeptember 28.
>Zenei világnap, 2007. október 1.
>Állatok világnapja, 2007. október 4.
>Bakancsos Találkozó, 2007. október 5-7.
>2007. október 23.
>2007 október
>Halloween és oktoberfest parti,
2007. október 26.
>Csodák Palotája, 2007. október 30.
>Szent Erzsébet-i rózsaültetés,
2007. november 19.
>Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója, 2007. november 21.
>Teremlabdarúgás Szikszón, 2007. november 22.
>Véradás, 2007. november 27.
>Nevelési értekezlet, 2007. november 28.
>Mikulás nap, 2007. december 5.
>Játékos sportverseny Szikszón,
2007. december 5.
>Mikulás-kupa, 2007. december 7.
>Mikulásvonat, 2007. december 12.
>Luca-nap, 2007. december 13.
>Karácsonyi ünnepség, 2007. december 20.
>Karate
>2008 február
>2008 január
>Farsang, 2008. február 1.
>Alapítványi bál, 2008. február 2.
>Csorba Piroska Hernádkakon
2008. február 14.
>Foci házibajnokság, 2008. február 15.
>A fotópályázaton díjazott munkák
>2008 április
>Nőnap, 2008. március 7.
>Március 15-ei ünnepség, 2008
>Környezetvédelmi hét
2008. március 31-április 5.
>Iskolahívogató, 2008. április 2.
>Föld napja, 2008. április 22.
>Közlekedési vetélkedő, 2008. április 25.
>Papírgyűjtés, 2008. április 26.
>Atlétikaverseny, Onga, 2008. április 28.
>Anyák napja, 2008. április 28.
>Pünkösdi játszóház, 2008. május 4.
>Nagy Bandó András Hernádkakon
2008. június 18.
>Árvízvédelem, 2008. július 29.
>2008 július
>Akadálymentesítés
>Falubusz
>Ügyes Kezek kiállítás 2010 március 8.
>Ballagás, Aranyballagók
>
>



A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal honlapjának megnyitása
Hernádkak történelme

Hernádkak-Belegrád Hernád menti magyar kisközség. Zemplén és Borsod megye határterületén, a Cserehát csücskében húzódik meg.

A falu nevét a Hochen szóból alakította a nép ajka előbb Kok, majd Kak alakra. A falu nevével először a IX. század elején találkozunk. Az avar törzs-szövetség összeomlása után a Kárpát-medence legfontosabb elemévé a jelentős társadalmi fejlődést elért szláv népesség lett. Hernádkak neve ebben az időben bukkan fel először Belegrád néven.

Az alföldi bolgár tartomány erőközpontja a Duna-kanyar környéke lehetett. A bolgárok azonban nemcsak nyugat felől védték erődítményekkel alföldi tartományuk bejáratát, hanem az Erdős-Kárpátok felől is. „Erre a célra szolgálhatott az a Belegrád – írja Moór Elemér (Magyarország története) –, amelyet a katonai térképeken egy puszta neveként Onga és Hernádkak közelében, Miskolctól keletre találunk. Ez lehetett a célja a Miskolctól északra fekvő Garadna (szláv: Gradtina) helynek is. Belegrád pedig Beligradz”. (Fehérvár)
Belegrádnak ma a falu vízen (Hernád) túli részét nevezik.

Biztos, hogy hosszú ideig tartó szláv uralom kellett hogy legyen ezen a területen, a helynevek eredetüket tekintve bizonyítékokat szolgáltatnak erre.

Honfoglalás: Árpád seregei Szerencsről megindultak a Sajó és a nyugati Felvidék felé, tehát közvetlenül itt vezetett útjuk. A kabarok három törzse szállta meg ezt a területet. A két fő népességcsoportot tehát a szlávok és a kabarok képezik a megye jelentős részén. Később I. István király sógorának, Aba Sámuelnek kiterjedt birtokot adományozott a Csereháton.

A szomszédos Hernádnémetit és Hernádkakot Árpád korabeli településnek tartják.

A magyar település-terület az államalapítás utáni három évszázad folyamán fokozatosan kiterjeszkedett. Ezek a települések nevezhetők a honfoglaló vezérek szállásának, később királyi birtokok. A királyok jóságából kapnak belőle osztályrészeket a kereszturak s más egyházi rendek is (pl. a pálosok), majd egyes világi személyek, pl. egy Beke nevű úr kapja Kakot.

Kak többször is gazdát cserélhetett. Adományozás során juthatott 1226-1237 között Kokos (Gallus) gróf birtokába. Mivel a falu neve régi okmányokban Koknak is említtetik, az is elképzelhető, hogy akkori tulajdonosa után kapta a nevét, vagy mivel ősi magyarsággal Kak, mint a kakas szó töve délceget jelent, lehet, hogy új tulajdonosának neve a falutól származott.

A XII. századot harcok, betelepülés, folytonosan alakulóban lévő társadalom jellemzi. A Hernád mellékén több népcsoport ütött tanyát. Itt maradt szlávok, egykori avar ás germán maradványok, besenyők és a honfoglaló magyarság csoportjaiból olvadt össze a terület népessége.
A XII. század második felében Borsod északi részén cseh jövevények is megszálltak és a század végére tehető egy nagyobb arányú német telepítés is.

1241-ben bekövetkezett a tatárjárás nagy katasztrófája. A döntő, Sajó menti ütközet a közeli Muhinál zajlott le.
A néphitben az terjedt el, hogy IV. Béla király a belegrádi erdőn át menekült volna el, mivel akkor innen Muhiig összefüggő erdőségek borították a vidéket. De nemcsak erdőségek, hanem mocsarak is voltak itt.

Ebben a században ismét hallunk Kakról. 1281-ben említi az egri káptalan egy okiratban. Arról van itt szó, hogy Morcus-halastó volt Németi és Kak környékén. Ugyanitt azt olvassuk, hogy Kak terrae stagnae (Kak mezei posvány). Összefüggésben lehetett a Morcua nevezetű  halastóval.
Kak mezei posvány volta arra utal, hogy egy elpusztult faluval állunk szemben, amely esetleg éppen a tatárjárás vagy a feudális pártvillongások következtében pusztult el, de valószínű az is, hogy része a falupusztásodási folyamatnak.

A XIII. században az egri püspökség tizedmegyéi között Kak neve is szerepel.

1302-ben zárdájáról tesznek említést a források. Máshol azt olvashatjuk, hogy 1325-ben épült itt egy zárda a belegrádi erdőben. Ma is megvannak a romjai, amit „Pusztatemplom” néven emlegetnek. Az okiratok Hernád néven említik ezt a pálos kolostort, amit Szent László tiszteletére építettek.

Kakról ezekben az években nincs adat a forrásmunkákban. Feltehető, hogy a falu él, csak nem írnak róla vagy pedig a tatárjárás után még nem települt újjá. 1356-ban tűnik fel a neve, amikor egy perben mint az egri káptalan birtokát említik.

Már a XIII. század elején két főesperesség volt a megyében, a zempléni és a zombori. Ez utóbbihoz tartozhatott egyházi igazgatás szempontjából Kak is. Hernádkak mint egri káptalani birtok az egri püspöki alapítványból létesült „Szent László király” ispotályának egyháza volt 1549-ig. Ennek fizette a bárány, méh, árpa, búza és zab tizedet.

Egyesek véleménye szerint 1550 körül szinte teljesen elpusztult a község a tatár portyázás következtében, de csakhamar újratelepült, mert 1585-ben mér ismét 27 házból állt a falu. Az 1598-i összeírás szerint a török hódoltsághoz tartozott, több községgel együtt a török hódoltság terheit nyögte.

A XVI. században már tudunk a falu részbirtokosairól is. 1598-as adat, hogy Rákóczi Zsigmondnak Kak hódoltsági faluban van 3 jobbágya, Serjéni Mihálynak 3, Szemere Istvánnak 1, Szemere Miklósnak 5, Baracskai János özvegyének pedig 1. 13 jobbágy volt tehát 5 földesúr birtokában. Mivel jobbágycsaládokkal kell számolnunk, ahol a szorzószám 4-5, így 52-65 lélekről lehet szó. Lehetséges, hogy mindössze ennyi volt a falu lakossága a középkorban, ebben a pusztító időben, s ezt az 52-65 embert sanyargatta a török és a magyar földesúr egyaránt. Azt is gondolhatjuk, hogy a falu másik része török földesúr birtokában volt, de az is lehet, hogy magyar birtokosok osztoztak rajta, akikről nem tudunk.

A törökök többszöri portyázásaik során Ónod és Szerencs közét 1637-ben felégették. A Hernád menti falvak sorában valószínűleg Kak is felperzselődött.

A XVII. század utolsó harmadában, pontosabban 1667-ben ismét van egy adatunk Kakról. Eszerint korcsma, mészárszék működött a faluban.
Érdekes azonban, hagy pár évvel később, 1671-ben elhagyott telkekről olvashatunk egy okiratban. Eszerint Hernédkak jobbágyai valami okból otthagyták falujukat és a szomszédos falukban (pl. Gesztely) húzódtak meg. Ez az időszak a kuruc harcok kezdete. Kisebb-nagyobb harcok pusztítását kell elszenvedniük a környék lakóinak. Valószínű, hogy ezért települtek át Gesztelybe a kakiak.

1707-ből fennmaradt adat arról, hogy a szomszédos községek, Gesztely és Hernádnémeti milyen mértékben járultak hozzá a Rákóczi-szabadságharc gazdasági támogatásához. Zabot, húst és bort adtak az itt állomásozó katonáknak. Gesztelybe és Németibe való tisztjei is voltak a fejedelemnek. Németibe való volt Pap Mihály kapitány, Gesztelybe pedig Dobos István főhadnagy, Pásztor János és Sallai Miklós alhadnagyok, Farkas Gergely strázsamester és Négyessy Miklós zászlótartó.
A Rákóczi-szabadságharc során Hernádkak is elpusztult. Legalábbis így említi ezt a Borovszky-féle Zemplén Vármegye Monográfiája. 1710-ben dühöngött a pestis járvány. Szerepe lehet a harcok mellett Kak akkori elnéptelenedésének a pestis is. Az időjárási viszonyoknak is döntő szerepük van a népesség fejlődésében. Rossz termésű évek nagy éhínséget eredményezhettek. 1578-ban pl. katasztrofálisan rossz termés sújtja a falut.
1634-ben Koppányi Szabó Dávidot iktatják az itteni részek birtokosává.

A XVIII. század elején pedig Sisáry Gábor és felesége, Szemere Zsófia a község birtokosa, de itt él és gazdálkodik már a Batta család is.
Sisáry Gábor 1750 táján helyet ad itteni birtokain cseh-morva menekülteknek, akiket evangéliumi hitük miatt üldöztek el hazájukból. Nem egyszerre jöttek, hanem különböző időben és csoportokban. Sisáry a Hernádon túli birtoktesten, a mai Belegrádban telepíti le őket.
1749. július 6-án olvassuk az első bejegyzést rájuk vonatkozóan a gesztelyi anyakönyvben. Az akkori gesztelyi református lelkész írja: „egy Kakban lakó jövevény cseh református embernek a fiát Jakab névre kereszteltem meg”. A keresztszülők helybeli lakosok voltak. Ettől kezdve folyamatosan található anyakönyvi utalás rájuk. Még 1801-ben is jön egy csoportjuk. Legnagyobb részt mesteremberek voltak, csizmadiák, kályhások és juhászattal is sokan foglalkoztak közülük.
1769-ben Orosz János szolgabíró vizsgálja meg ügyüket, de végülis békében hagyják őket.

Egy irodalmi érdekesség ebből az időből: a szomszédos Gesztelyben Bizáki Puky István volt a földesúr. Sokszor megfordult nála Csokonai Vitéz Mihály és Lavotta János, a híres zeneszerző és hegedűművész. Heteket töltöttek itt s mély barátság szövődött köztük. Minden nap átmentek a közeli korcsmába, ahol a közös téma a költészet és zene tárgyai felett borozgatás közben addig vitatkoztak, hogy összevesztek. Ekkor rohant a bérlő Pukyhoz a következő szavakkal: „Nemzetes Uram, tessék jönni hamar, mert a múzsafiak mindjárt agyonverik egymást”. Puky hazahívta őket s ő volt a békebíró. Másnap újra kezdték elölről. Feltételezik, hogy Csokonai ebben a korcsmában írta a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című költeményét, s több más versét is, melyet Lavotta megzenésített. (Kun Zoltán - Gesztely: Szerencs és vidéke)

A XVIII. század második felében, 1774 táján a faluban 19 telkes jobbágyról és 15 telekkel nem bíró jobbágyról tudunk. 4 földesúr gazdálkodik. Kb. 190 fő lehetett a falu lakóinak száma.

Az első magyarországi népszámlálás 1784-1787-ig a következő képet adja a faluról: tényleges népesség 480 fő. A családok száma: 106. A házak száma: 80. Férfiak: 112 fő, nők: 103 fő. Birtokos család a Sisáry család. Paraszt: 18 fő. Örökös: 16 fő, zsellér: 26 fő. Pap 1 fő. Sarjadék 1-12 évesig 40 fő, 13-17 évesig 6 fő. Egyéb népesség száma: 5 fő.

1774 táján 190-re tettük a falu lakóinak számát, ez a mostani összeírások szerint több mint a duplájára emelkedett. 5 mesterember van a faluban. Összeírták az ökrök, tehenek, borjúk, lovak, sertések, juhok számát is, még 20 méhkast is összeszámoltak. Kak birtokosai a XIX. század elején a Sisáry, Batta, Józsa (Jósa), Fáy, Komjáthy, Széky és Mester családok.

1802-ben nagyon fontos esemény történik. Megalakul az önálló református egyházközség. A szervezés fő mozgatója Batta János közbirtokos. Az önálló egyházalapításig a gesztelyi papok végezték a községben a lelkészi teendőket. A kakiak egyházalapítási kérelmüket a Zemplén egyházmegyei közgyűlés elé terjesztették. A közgyűlés döntése pozitív volt. Az engedély elnyerése után a Sárospataki Református Kollégiumból Nagy Sándor diákot hozták ki, aki egy évig (1802-1803) olvasásra tanította az iskolásokat és emellett a könyörgéseket is megtartotta.
1802. június 14-én a gyülekezet le is tette temploma alapkövét. December 5-én szenteli fel a templomot Öry Fülöp Gábor sajószentpéteri lelkész. A templom berendezése a következő év tavaszának feladata.

Nagy Sándor után 1803. május 4-én a kaki egyház elöljárói Patakra mennek tanítóért. Nagy Ferencet hozzák el Kakba. Megegyeznek vele, hogy minden nap kétszer énekeljen és könyörgést tartson, vasárnaponként pedig prédikációt tegyen. Nagy Ferenc megszerzi a lelkészi vizsgát, megerősítik hivatalában és 1805. szeptember 16-án Rimaszombatban fel is szentelik. Tanítónak pedig egy Varga János nevű ifjút hoznak Patakról.
1804-ben felépül a parókia, az iskola és a tanítói lakás. 1807-ben két harangot öntenek. Az egyházi élet kezdetben a gyarapodás jegyeit mutatta. Kegyszereket adományoztak (terítő, láda). A kaki egyház emberei nemcsak a helybeli szükségletekre gondoltak. Évről-évre elküldték adományaikat a sárospataki iskola új épületére, a szegény testvér gyülekezeteknek is.

1814. március 8-án a megyei közigazgató elrendeli a gesztelyi és a kaki hidaknak jó karba való helyezését. A rossz közlekedési viszonyok, közlekedési nehézségek közepette ez pozitív lépés.

1820-ban olvashatjuk, hogy Batta János közbirtokos a kaki erdőből felfogott darab részeket, a temető és a templom helyét közönséges marhalegelő céljára akarja felhasználni. Ugyancsak az 1820-21. évben olvashatunk arról, hogy Kak község panaszkodik némely telkeknek az adó alól való kivétele miatt.
1825-ben újabb bejegyzés kerül a vármegye jegyzőkönyvébe. A község lakosai arról panaszkodnak, hogy a földesurak elsáncolják a legelőt. 1826-ban a falu lakói kérik az adóterhek csökkentését.

1828-ban szerencsétlenség éri Kak lakosságát. Május 17-én tűz ütött ki a faluban és 4 adófizető java semmivé lett, a helység épületei és takarmányai szintén. A falu segélyt kér a vármegyétől.

1838-1856-ig Kovács Sámuel volt Kakban a református lelkész. Feljegyzéseiből tudunk meg egyet-mást arról, hogy az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc miként érintette a falut. A szabadságharc alatt kóbor katonák kerültek el a faluba és egy görög nemesült honvédet itt temettek el harangszóval. Az asszonyok a sebesültek számára tépéseket csináltak.
Újra felütötte fejét a kolera és nagy számmal szedte áldozatait a lakosság közül. Akkor kellett egy külön temetőrészt nyitni, ez volt a „kolerában elhaltak temetője”.

A falu lakói (1812-1847-ig) 1820-ban születtek a legtöbben, összesen: 21 fő. 1812-ben haltak meg a legtöbben, összesen: 22 fő. A legtöbb család 1818-ban költözött be a faluba: 5. A kiköltözés pedig 1816-ban egyenlő ezzel. A legtöbb házasságot kötik 1846-ban: 9. Legkevesebbet: 1-et 1816 és 1835-ben. Az 1829-es összeírás szerint telkes jobbágy: 14. Telekkel nem rendelkezik: 39. 1832-ben telkes jobbágy: 15. Vannak már töredék telkesek is szép számmal. 59-en vannak a zsellérek.

Az 1813-as árvíz nagy katasztrófát jelentett a falunak. Augusztus 26-ra virradóra rettenetes zúgással kilépett medréből a megáradt Hernád. Különösen Belegrádban volt a helyzet kétségbeejtő, ahol 48 házat sodort el az ár és sok állatot, terményt. Akkor a Hernád még nem a mai medrében folyt, hanem sokkal közelebb Belegrádhoz. Volt Külső Kak és Belső Kak (Belegrád). A két Kakot fahíd kötötte össze.

Egyéni tragédia: 1820. október 29-én egy Oravec János nevű ember megölte feleségét. Nagy esemény volt ez, a temetésre rengeteg ember összegyűlt. Rákosi Sámuel lelkész így ír: „a sok kíváncsiskodó engemet is majd hogy nem összenyomott, míg a temetést végeztem”.

A hernádkaki református egyház lelkészei (1802-1856-ig):
Nagy Sándor 1802-1803
Nagy Ferenc 1803-1809
Némethy György 1809-1818. szept. 10.
Tasnádi Sándor 1818. okt. 18. - 1820. márc.
Rákosi Sámuel 1820. márc.19. - 1823. márc. 24.
Toronyai János 1823. ápr. 9. - 1832. ápr. 19.
Tóth Sándor 1832. ápr. 21. - 1838. máj. 4.
Kovács Sámuel 1838. máj. 10. - 1856. máj.
A hernádkaki református egyház alig félévszázados fennállása alatt rengeteg bonyodalom történik. Pénzügyi nehézségektől, erkölcsi meghurcoltatásokig sok kedvezőtlen momentum próbálja aláásni az egyházközség életerejét. A falu népessége döntően református volt ez idő tájt, összesen: 235 fő. A római katolikusok száma: 184 fő. Vannak még evangélikusok 25-en és izraeliták 36-an. A római katolikusok a Hernádnémeti anyaegyházhoz tartoznak.

A XVIII. század közepe táján olvasunk Kakban tanítókról.  Nagy Ferencet mint tanítót hozzák el s egy ideig a lelkészi teendők mellett ellátja a tanítói teendőket is. 1805. január 16-án Patakról elhozzák mellé tanítónak Varga Andrást. A tanítók gyakran változnak. Varga András után Fazekas János érkezik ide, de őt is csakhamar elbocsátják. Állandó tanító kerül Kakba Májer István személyében. A tanítói lakás azonban egészségtelen és szűk. Ezért megy el Májer is. Bagoly Ferenc következik, de ő is hamarosan elmegy s ekkor három évig nincs is tanító. A lelkész Némethy György végzi a tanítást. 1819-ben Kaposi István jön, de 2 évig marad csupán. Ezután jön Molnár Ferenc tanító, aki egyúttal a harangozói teendőket is vállalja, de nem sokáig marad a faluban, pedig nagy közszeretetnek örvend. 1826. április 22-én érkezik Vajdácskáról Kapitány Dániel. A helyzet most sem jobb, a lakás egészségtelen, s fizetését nem kapja meg rendesen, így ő is hamarosan elmegy. Ekkor egy egészen fiatal tanító jön Patakról, Szűcs József, aki egy év múlva el is megy Toronyai János lelkésszel együtt. 1832-ben Tóth-Sándor a tanító, aki új tanítói díjlevelet állíttat ki. Eszerint: készpénz 60 Ft, gyerekektől 28 Ft, 10 köböl szemes termény, a harangdíj fele, egy öl fa, egy szekér fűtő. Majd következnek: Sallai Imre 1836. január 29-ig; Visegrádi János; Mile József 1843. április 23-án jön; Zsoldos Miklós; Toronyai Miklós - olyan hitvány munkát végez, hogy a szülők inkább Németibe járatják a gyerekeket. Szikszai Benjámin 1846. március 24-én jön; Körösi György 1 évig marad; Zsoldos György is 1 évig tanít itt. A tanítók személye sem kimagasló. Az iskola és az egyház élete együttesen futott. Az egyház felügyelt az iskolára. A mindenkori kurátorok hol egy ablakot csináltattak be, hol az iskola tetejét javíttatták, pénzügyi kiutalást eszközöltek az iskola számára. Egy 1796-os egyházi bejegyzésből tudjuk, hagy a szülőket is kötelezték arra, hogy iskolába járassák gyermekeiket. Kimondja a határozat, hogy akik nem tesznek eleget, azok tiltassanak el az Úr vacsorájától és ha meghalnak, szamár-temetéssel temessék el őket. (Szamár-temetés: lelkészi és kántori szolgálat nélkül, egyszerű harangszóval vitessék ki a halott és sírja a temető távoli sarkában legyen.)
Biblia, énekeskönyv, Hübner - ezek voltak a tanítás fő eszközei ebben az időben. Az olvasás, írás, számolás alapelemeire kellett a gyerekeket tanítani, fontos feladat volt az egyházi énekek meg tanulása is. 1871-ben megállapították az állami közigazgatás alá került falu új szervezetét. Hernádkak a gesztelyi körjegyzőséghez tartozott, az ottani közigazgatási elöljáróság intézte a falu ügyeit.

A község közlekedési viszonyairól és a Hernád szabályozásáról találunk adatokat a törvényhatósági jegyzőkönyvekben ebben az időben. A gesztelyi Hernád híd és több kisebb-nagyobb áteresz kijavításáról értesülünk. Erre a célra bizonyos mennyiségű pénzösszeget utalnak ki a megyei házi alap pénztárából. 1876-ban vegyes bizottsági tárgyalásra küldöttséget választanak meg. A tárgy az ún. Kis-Hernád, másképpen Bársonyos szabályozásának ügye. A község lakosságát különféle terhek sanyargatták. 1872-ben a falunak 16 nap kettősfokú igásnapszámot kellett teljesítenie. 1898-ban a szerencsi járás főszolgabírájának előterjesztésében az szerepel, hogy a Gesztely község mellett kiinduló Kak és Németi község mellett elhaladó út, mely Tiszalúc felé vezet, új nevet nyerjen. Indítványt tesz, hogy ezt az utat „Erzsébet királyné útjának” nevezzék. Arra alapozva elképzelését, hogy az út 1857-ben épült, amikor a király és királyné Magyarországon első körutazásukat tették. Említi még azt is, hogy a köznép ezt az utat jelenleg is „Erzsébet” töltésnek nevezi. 1896-ban Juhász Sámuel a bíró a faluban és Batta István az anyakönyvvezető. 1897-ben Macsuga Józsefnek hívják a falu bíráját. Őt Mátyus György követi.

Az I. világháborúban a falu hősi halottai: Macsuga Ferenc, Macsuga András, Krupla István, Ádám Márton, Ádám György, Réti János, Gróf Miklós, Juhász Dániel, Juhász Károly, Büdi Lajos, Havas Pál, Dobai Lajos, Dobai Miklós, Rácz Károly, Dragony József, Juhász István, Molnár Mihály.

1914. augusztus 5-én Hegedűs László református lelkész a következő felhívással fordult az egyházközség tagjaihoz:
„Testvéreim! Édes hazánkat mindenünnen ellenség veszi köröskörül, miért legfelségesebb Urunk, Ő csász. és kir. Felsége fiainkat a drága hon határainak megvédésére hívta el. Isten oltalmazza, kísérje őket, a fegyvereinket vezesse diadalra. Mi, akik itthon maradtunk, szintén részt kívánunk venni a haza védelmében. Fegyverrel nem védhetjük, védjük tehát a szívünk melegével! Sokan elmentek közülünk itt hagyván szeretteiket, akiknek talán a nélkülözés keserű kenyerét kell majd megkóstolniok. Testvéreim! Ne engedjük! Adjon ki-ki abból, amit Isten adott, hacsak pár fillért is. Soha nem adhatunk nagyobb, nemesebb czélra! Enyhítsük meg a harczba indulók itt maradtainak bánatát azzal, hogy szívünk melegének segítő készségét feléjök is nyújtjuk”.
Erre a felhívásra jelentős adomány folyt be.

A XIX. század első harmadában, 1832-ben kb. 410 fő volt a falu lakóinak száma, 1869-ben pedig már 789 fő a népesség. Ebből Kakban lakott 543 személy, Belegrádban 167, a Sisáry pusztán 5, a Sashalmi tanyán 60, a tanyán pedig 14. Ha a község társadalmi rétegződését akarjuk vizsgálni, akkor a következő képet látjuk: 1869-ben:
1.) Nemes-úri réteg 25 fő
2.) Parasztság 164 fő
3.) Zsellérek - napszámosok 435 fő
4.) Cselédek 142 fő
5.) Iparos réteg 14 fő
Új nevek a birtokosok között Kóczán Miklós, gróf Zichi Henrik, Konrád János, Batta Gedeon és legfőképpen Potoczky Imre berzéki birtokos. A község határhasználatát az 1909-es kateszteri térkép mutatja. Eszerint a község egész területe határával együtt Összesen: 1781 kat. hold és 50 öl. Az egész határt a Hernád mindkét partján egyaránt birtokolták mind két parti lakosok. A belegrádiaknak is volt a kaki határban földjük és fordítva. A XIX. század elején megtörténik a templom hibás tetőszerkezetének megjavítása és újrafedése, ezenkívül a templomot kívül-belül újra vakoltatják. A lelkészi állást 5 évig nem töltik be Kovács Sámuel halála után. 1861-ben Gönczy István lesz a falu lelkésze. Az egyház gyarapodást mutat, új haranglábat építenek és mindkét harangot újjáöntik Egerben. Az új harangláb 1862-re készült el. 1862-ben Horkay János az új lelkész, 1868-ben Vitányi Miklós, aki 1871-ig marad itt. 1671-ben jön Abaházy Endre. A gyülekezet annyira el van adósodva, hogy 1872. július 26-án 228 Ft 59 krajcár adóhátralék megfizetésére kap felszólítást a szerencsi adóhivataltól. A rendezetlen pénzügyi helyzet és más problémák okozzák, hogy Abaházy öngyilkos lesz. 1876-84-ig Tóth Károly a lelkész. A gyülekezet lélekszáma emelkedőben van, már 415 a református a faluban. Az egyház helyzete azonban korántsem rózsás. A megyei közigazgatási bizottság 1890 táján a templomot el akarta árverezni. 1885-1888-ig Zitás Bertalan‚ majd utána Olajos Pál a lelkész. Az egyházi hatóságok 100 Ft segélyben részesítik a gyülekezetet. 1889-ben újjáépítik a lelkész lakást 3 szobával, konyhával, kamrával. Olajosnak is nehézségei vannak a kakiakkal a nem fizetés miatt. Évi jövedelmét 604 Ft-ra becsülik. 1893-ban jön Székely Imre és 1894. február 2-án már távozik is Kakból. Kónya József 1894-től 1909-ig marad. Az egyház helyzete ekkor is nehéz.
1909. december 8-tól 1952. december 31-ig Hegedűs-László a református lelkész a faluban. 1910-ben külön bejáratú lelkészi iroda épült. 1911-ben a paplakra kerítést és kaput csináltatnak.
1848 után Szarka István szikszói fiatalember lett a tanító Kakban, őt Kaposi Ferenc, majd Szathmáry István követte (1859-1874-ig). 1876-77-ben Soltész József tanít, 1877-1880-ig Bandár Miklós neve szerepel az iratokban, majd 1880-82-ig Korec Dániel 1882-től megszakítással 1901-ig Borcsik János.

Az 1885. április 14-15-én Patakon tartott egyházmegyei közgyűlés Kak iskoláját dicséretesnek mondja. Amikor nincs tanító, a lelkész végzi a tanítást is. 1890-ben 2 szoba-konyha, kamrából álló lakást építenek a kántortanítónak. Az iskola roppant szegényes. Egy alkalommal Potoczky Kálmán helybeli katolikus közbirtokos betéved az iskolába és megdöbben a hiányosságok láttán. Ezért nyomban 10 Ft-ot adományoz iskolai taneszközök beszerzésére. 1901-1906-ig Kun József a tanító. 1903-ban iskolája gyenge minősítést kap, 1905-ben pedig már minősíthetetlennek nyilvánítják az iskolát. 1906-tól Vince György tanító 104 korona államsegélyben részesül, így fizetése 354 korona, majd hamarosan 400 koronára egészítik ki. Rá még emlékeznek az idősebbek. Nagyon kemény ember volt. Nagy súlyt fektetett a külalakra és a szépírásra. A következő tanító 1909-től Sélley Győző jó tanítónak bizonyul, működése alatt az iskola színvonala emelkedik. 1912-tól Molnár Miklós nevezetű miskolci tanító működik itt, de hamarosan elmegy. 1912-től nincs tanító, Hegedűs László lelkész és felesége látják el a tanítói feladatokat. 1890-ben a lelkész jelentése szerint 31 fiú és 20 lány, összesen 51 az iskolaköteles gyermek, de ebből csak 26 fiú és 17 lány látogatja rendesen az órákat, összesen 43 gyerek. Ismétlő iskolaköteles volt 8 fiú és 17 lány, összesen 25. 1891-ben 43 iskolakötelesből 38 gyerek járt rendesen az iskolába. 1892. június 23-án itt tartják a Harangodvidéki tanítói értekezletet.

Érdekes irodalomtörténeti adat Kakot tekintve: 1856-57-ben Tompa Mihály itt nevelősködött a Sisáry családnál. Udvarolni kezdett az egyik közbirtokos lányának, Józsa Franciskának, de ez csak múló epizód volt a költő életében. Sisáryéknak közben meghalt egy kisgyermekük, s Tompa ennek halálára egy sírverset írt. A költemény a két világháború között még olvasható volt és így szólt:
„Élte fényes szép remény volt
Most emésztő veszteség
Mely szülei bús lelkében
Örök lángú sebbel ég.
Tiszta szellem látogass e földre
Égi szóddal vígasztalni Őket!”

A két világháború között: 1919. Erdős Márton bácsi Így emlékezik erre az időre: „A románok Belegrádba jöttek be, hozzánk járőrben voltak. Még azt is le kellett nekik rajzolni, hagy hány híd van a Bársonyoson Ongától Bőcsig. Májusban az egész falut kihajtották a tanyákra. Azt mondták, hogy harc lesz és a Hernád két front közé esik. Áldozócsütörtökön a vörösök megérkeztek, a románok elmenekültek a Tiszához. Itt folyt a harc. A vörösök lőttek Zsolcáról. Áldozócsütörtök előtt volt egy ütközet, ezt megnéztük a Bársonyosnál. Néztük, hogy mi maradt utána.”
Kakban a Tanácsköztársaság idején Juhász István viselte a bírói tisztséget. A fehérterror időszakában ezért őt kegyetlenül meg is verték. Utódait megbélyegezték hosszú időre. Elhurcoltak a faluból egy „Pesti Marci” nevű vöröskatonát és kivégezték. Ádám Márton volt állítólag az igazi neve. Hernádkak ebben az időben Szerencs járási székhelyhez tartozott. A községben Négyessy Rudolf jegyző teljesített szolgálatot, aki Gesztelyből járt át. A községi bíró Juhász István után Mátyus György lesz. Ő volt a falu leggazdagabb embere. Csaknem az egész korszakon át viselte a bírói tisztséget. Közben Kesznyéten, Kak és Gesztely községek belépnek a Falu Országos Szövetségbe. Kesznyéten 200, Kak 100, Gesztely 200 korona tagsági díjjal. 1923-ban a község szeretne önállóvá válni. Gesztely nem is ellenzi a különválást, s a megye a kérelmet a belügyminiszterhez továbbítja. A beadványt 129 községi lakos írta alá. A belügyminiszter azonban elutasítja Kak kérelmét. Négyessy után Fonalka Tibor jegyző jár át a közigazgatási ügyek intézésére. Gesztelyben van a posta és a csendőrőrs is. Fonalkát Juhász Pál körjegyző követi, akinek felesége itt volt néhány évig tanítónő. Gesztely és Kak 1925. szeptember 12-én határozatot hoz arról, hogy a Magyar Egyetemi Hallgatók Szövetsége javára lakásépítés céljára egy részvényt jegyez 20 aranykorona értékben. Községünkben emlékeznek még rá többen, hogy ez idő tájt itt járt Bajcsy-Zsilinszky Endre is és politikai programbeszédet tartott.

1929-ben megalakul a Tűzoltó Egyesület. Elnöke Horváth Imre református kántortanító volt. Programjában szerepelt a Hernád-part biztosítása, tűzi fecskendő beszerzése, száj- és körömfájás ellenőrzése, és az Országos Tűzoltó Szövetségbe való belépés.

1930-ban megalakul a Polgári Lövészegylet, melynek elnöke Hegedűs László református  lelkész. Az országban ebben az időben terjed a levente-oktatás. Célja a fiatalok felkészítése katonai szolgálatra. A faluban Horváth Imre tanító a levente-oktató. Olyan keményen bánt a fiatalokkal, hogy egy alkalommal alig tudott elfutni a feldühödött fiúk elől.

1938-ban a Kisgazda Párt nagy választást tartott Kakban. Mintegy 100 ember gyűlt össze. A csendőrség azonban a gyűlést szétverte. Mindenkit puskatussal ütöttek.

1939-ben került szóba a község villamosításának kérdése. A megye alispánja Gesztely, Kak, Rátka és Mezőzombor községeket vette fel a közvilágítás megvalósítását célzó listára.

1939 őszén hadgyakorlat zajlott le a falu mellett. Ez a katonák beszállásolásával járt. Minden házhoz 20-30 katonát osztottak be, akik a csűrökben aludtak.

1944 nyarán német katonák voltak a faluban, a visszavonuló német hadsereg maradványai. 1944 őszén az időseknek és a levente-korúaknak be kellett vonulniuk. Volt, aki megszökött és bujkált. A község 1944 november 19-én szabadult fel. Kb. 3 hétig tartózkodtak itt szovjet csapatok, aztán továbbvonultak.

1920. évi országos összeírás szerint: Hernádkak földterülete 1280 kat. hold. Lakóinak száma: 868 fő. Ebből külföldön vagy távol volt 57 fő. Férfiak: 407, nők: 461. 3 évnél fiatalabb gyerek: 61. Nőtlen és hajadon: 462 fő. Házas: 324, özvegy: 81, törvényesen elvált: 1 fő. Magyar 866, német 1. Római kat. 440, görög kat. 57, református: 352 fő, evangélikus 4, izraelita 15 fő. Írni, olvasni tudó 647 fő. Lakóházak száma 148. A község jellegzetes szegényparaszti település.

A 20-as évek végén meghalt e birtokos család utolsó tagja, özv. Sisáry Gyuláné. A birtok egy részét Koncz Árpád nyugalmazott köztisztviselő vette meg. Nagy részét az örökösök felparcellázták és eladták a község lakóinak. Az új templom 1938-ban épült, melyet 1939 virágvasárnapján szenteltek fel.

1920-ban került a faluba Ugray Emília tanítónő. Az iskola elhanyagolt és nem megfelelő állapota miatt csak kielégítő minősítést kap évről évre. 1928-tól működik itt Horváth Imre református kántortanító. Személyével új korszak kezdődött az iskola történetében. Az iskola hamarosan jeles minősítést kap. 1932-ből van egy adat, miszerint az iskolának segélykönyvtára van és a rászoruló tanulók innen kapnak tankönyvet.

A 20-as évek elejétől működik a faluban egy római katolikus egytanerős iskola is. 1923. szeptember 16-án foglalja el állását Soltész Ödön, az első katolikus tanító. Nagyon szigorú ember volt. Soltész 1935-ig marad itt, utóda 1939-ig Lukács Mihály 1939. október 5-én már Boritás Béla a római katolikus tanító. A katolikus iskola új, jó, korszerű épületben, megfelelő méretű tanteremben kezdte meg működését. Ugyanilyen volt a tanítói lakás is. 1934-ben új református iskola épült egy tanteremmel. Ekkor még Horváth Imre a tanító, őt 1942-től Kárpáti Zoltán követi. A két világháború között Kakból 8-an tanultak felsőbb iskolákban. Pl. Mátyus György fia Imre, római katolikus plébános lett. Sarafi János és Huszár István Sárospatakon jártak tanítóképzőbe. Az írni-olvasni tudás javulásával megnőtt a sajtó és újságolvasás jelentősége is. Legolvasottabb a Kis Újság és a Friss Újság volt. A paraszti művelődés vizsgálatánál az ún. népkönyvtárakat is meg kell említeni. Ezt a Földművelésügyi Minisztérium támogatta, de végső soron nem sok hatásuk volt. Többnyire a községháza vagy iskola valamelyik szekrényében voltak elzárva és használatlanul porosodtak.

A két világháború között a tömegkommunikáció lehetőségei roppant gyérnek bizonyultak, hiszen minden faluban pár darab rádió akadt esetleg. Falunkban 3-ról tudunk. Az egyik Hegedűs Lászlóé (lelkész), a másik a katolikus tanítóé, a harmadik pedig Mátyus György bíróé volt.

A két világháború között az ún. cserkész-mozgalom is jelentős szerepet játszott az ország kulturális életében. Emlékeznek még rá a faluban is, hogy a 30-as években a belegrádi mezőn táboroztak egy ideig cserkészek. Tábortüzeket raktak s időnként szórakoztató műsorokat is adtak, szavaltak és táncoltak. (Erdős Jánosné közlései)

Felszabadulás után
Országszerte megalakultak a Nemzeti Bizottságok. Hernádkakban a Nemzeti Bizottságnak két elnöke váltotta egymást. Az egyik Mátyus Jenő jómódú gazdaember volt, a másik Koncz Árpád bérlő. Kakból 1945. márciusában Gulya Géza és Mátyus Imre szovjet teherautóval Szerencsre mentek egy gyűlésre. Itt kérték, hogy a község önálló legyen. Ez 1947-ben történik meg, amikor július 2-án Kak elszakad Gesztely nagyközségtől és önálló lesz. Ezt egyhangú lelkesedéssel fogadják. A Kommunista Párt helyi titkára ekkor Hajdú Miklós volt. Megalakultak a Földosztó Bizottságok, melyek hozzákezdtek a nagybirtokok felosztásához. Községünkben a Földosztó Bizottság elnöke Zsíros János lett. Kiosztották Potoczky 60 holdját és más földterületeket. A juttatott, felosztott terület összesen 292 kat. hold, 673 négyszögöl.
1946. január 22-én Kakban ülést tartott a község képviselőtestülete. Elnökölt Krupla Károly községi bíró. A kisbírságot pénzbeli fizetésért nem vállalja senki. Elhatározzák, hogy átmenetileg terményben kell kifizetni.
1942 ülésezik újra a képviselőtestület, majd május 8-án, amikor is felolvassák a Szerencsi Járási Főjegyző 1517/1946. sz. rendeletét, mely előírja, hogy Kak községnek mennyi szarvasmarhát és sertést kell beszolgáltatnia a Vörös Hadsereg részére jóvátétel címén. A képviselőtestület elutasítja ezt, mivel az állatállományától megfosztott lakosság képtelen a teljesítésre.
Községünkben is megerősödött a KMP. Sebő Béla tanító szervezte itt a Kommunista Pártot és ő vezette le az 1947-es választásokat is. 1947-től 1949-ig Kovács Sámuel a község párttitkára, majd 1949-52-ig Ádám János. A Kisgazdapárt egyik képviselője Zajácz István, helyi elnöke pedig Mátyus Jenő volt.
1950-ben az állam hosszabb előkészítő munka után áttért a tanács-rendszerre. Kakban 1950. október 22-én történt meg a tanácstagok megválasztása. A volt református iskolában zajlott le a választás. Az első tanácselnök Gulya Géza lett 52-ig, titkár pedig Gyesko András 1957-ig. A következő tanácselnök Zsoldos István 1957-ig. A tanácsüléseken szinte az egész falu lakossága jelen volt. Iskolás gyerekek éneke, szavalata tette színessé ezeket az összejöveteleket. A személyi kultusz időszakában senkit nem internáltak a falu lakói közül, s a falu 100%-ig teljesítette a beadást. Kuláknak nem nyilvánítottak senkit.
1950-51-ben szabályozták a Hernád folyót s megépült a híd is.
Az ’56-os forradalom napjaiban Kakban nem volt megmozdulás. Miskolcról hoztak híreket diákok, dolgozók és a piacra bejáró lakosok.
A párttitkár 1952-től Molnár Sándor, 1957-65-ig Bolobás László volt a VB elnöke, titkár pedig Lövei Zoltán. 1965-ben a körzetesítés következtében a Hernádnémeti Községi Tanácshoz csatolták községünket. Lövei Zoltán után Molnár Gyula lett a VB titkár. Községünkben 1960-61 telén történt meg a TSZ szervezés Szaniszló Sándor vezetésével. Az alakuló közgyűlés Molnár Balázst választotta elnökké, helyettes: Bodnár Imre. Ő azonban nem túl sokáig maradt ebben a tisztségben, hanem Klenyár Andrásnak adta át a helyét. 1965-ben a TSZ-t is Hernádnémeti községhez csatolták.
Hernádkak népességi adatai:
1941-ben 784 fő
1949-ben 780 fő
1960-ban 836 fő
1968-ban 798 fő
1970-ben 835 fő
1960-ban 836 fő lakosságból 405 fő a kereső, 125 a nő, a mezőgazdaságban 266 fő dolgozik. Községünk leglényegesebb vonását tekintve stagnáló település. A település népesség megtartó képessége hosszú idő távlatában is azonos szinten marad. A falu a felszabadulás óta szépen fejlődik, gyarapodik. A TSZ alakulásával egyidőben Belegrádban a volt uradalmi épületek egy részében létesült egy kis vegyesbolt.
Hernádkakban 1945 óta van posta, ami a 80-as évek elején egy új, modern épületbe költözött. Mellette található a korszerű orvosi rendelő, mely szintén a 80-as évek elején épült. Hernádnémetiből járt át egy héten két alkalommal Dr. Jeney Éva körzeti orvos. A településen nyolcosztályos oktatás folyik a rendszerváltás óta.
Családi házak építésére alkalmas telkek kiosztásával a község lakóinak száma mostanában egyre növekszik, jelenleg kb. 1700 fő. Sokan építkeznek itt a környező községekből, még Megyaszóról is települtek ide fiatalok. A község vezetői a régi iskolaépület felújításával, rendbetételével oldották meg az óvodai problémát.

Készítette: Rózsa Imréné, Major Zoltán hernádkaki református lelkész által összegyűjtött anyagok felhasználásával.

Szolgáltatások

Sellő horgásztóSellő horgásztó
Hernádkak külterületén a 37-es sz főút és a Bársonyos patak találkozásánál.

 

Pálma BisztróPálma Bisztró
Hernádkak, Széchenyi út 1.
Tel: 46/482-273


Turizmus

Református templom
A falusi turizmus kialakításához kedvező feltételeket biztosít a település jó infrastruktúrája, megközelíthetősége. A felkemelyi erdőben lévő pusztatemplom és zárda a tatárjárás, a belegrádi Potoczky-kastély az 1960-as évek végén, a Sisáry-kúria 1993-ban vált használhatatlanná. Az 1938-ban épült református templom az egyházközség fennállásának 200. éves évfordulóján 2002-ben újult meg.
 

Katolikus templom
A katolikus templom alapkövét 2001. május 1-jén raktuk le. Tornya 21 méter magas, mely a XXI. századba való belépést jelképezi. 2004. július 31-én adták át és szentelték fel. A katolikus templom építését a Templomot Hernádkaknak Alapítvány támogatta.


főoldal | aktuális | itt élünk | önkormányzat | civil szervezetek | gazdaság | impresszum